Karácsony

A minap bevásárolni voltunk Barnival. Még volt pár emberke, akiknek hiányos volt a Jézuska-csomagja. A Tescoban nagy meglepetésre vettünk észre egy állattartók boltját. Most nyílt. Hamar egyértelművé vált mindkettőnk számára, hogy Daginak és Daninak is megjár a karácsonyi ajándék, és be kell néznünk ebbe a boltba. Vettünk nekik szárított halat, és egy jó nagy vödör rákot. Hiszen már ők is családtagok! Az ajándék nekik is jár!

Jaj, szegénykéket hogy elhanyagoltam. Hát hiába, új családtag érkezett, ezért ők most kicsit háttérbe szorultak. De azért szeretjük őket!
Külön bocsánat Bettitől! Remélem, megérti!

Ugyan haragszom rájuk, mert mostanában nagyon zajosak, de ma jó dolguk volt. Husit kaptak. Vettem pörinek lapockát, és jutott nekik is. Most kussolnak. Kiváncsi vagyok, meddig lesznek hálásak!

Felborult!

Hát tessék! Így jár az, aki szökni próbál.Visszaesett a vízbe a hátára. Azóta tökéletesítette a technikát, és meg tud egymaga fordulni.

A piszok!

Tegnap végre elérkezettnek láttam azt a percet, perceket, amikor végre meg tudom bosszulni Dagi és Dani napok óta tartó ámokfutását. Korábban már említettem, hogy folyton kapirgálnak az akvárium falát, és iszonyat ricsajt csinálnak, nem válogatva a napszakok között. Ezt szívesen teszik éjjel is, amikor mi meg szívesen aludnánk.
Szóval, az történt, hogy egy szabadulási akciójuk során, az egyik teki visszaesett a vízbe, a hátára. Na mondom, most úgy maradsz! Gondoltam, büntiből hagyom pár percig küszködni a hátán, mielőtt megfordítom. Nézett is rám bután. Szemeivel kérlelt, könyörgött, hogy mentsem meg. Nem úgy van az, mondtam neki. Azt eddig tartott! Megfordult magától. Kidolgozott erre is egy technikát. A piszok! Azóta ezt is megoldja egyedül. Okosabb ez nálam. Majd csatolom a helyzetről a fotót.

Ezt nem értem. Az akvárium falához van erősítve egy víztisztító berendezés, tapadókorongokkal. Hiába magyarázom Daginak és Daginak, hogy annak ott a helye. Nem! Ők folyton addig játszanak vele, amíg teljesen le nen válik a falról. Megőrülök! Mit olyan nehéz ezen felfogni? Hisz az ő érdekük, hogy rendesen működjön.

Nem, mintha megérdemelné ez a kettő teki, hogy újabb fotót töltsek fel róluk, de sebaj. A napokban kicsit be vagyok rájuk pörögve. Igen zajosak. Nem lepődnék meg, ha pár napon belül tojásokkal raknák tele az akváriumot. Mintha tavaly is így viselkedtek volna előtte. Akkor kettő nap alatt 13 tojásuk volt.

Nem tudom , hogy melyik teknősünket szídjam, de az egyikre nagyon mérges vagyok. Valami nem tetszik neki, mert folyton teker. Ezerrel kaparja az akvárium falát. Valószínűleg ki kellene tekernem a nyakát, de folyton behúzza. :)

Dagi, vagy Dani (?)

A sztárfotó tegnap készült. Ő Dagi! Vagy Dani! Fogalmam sincs. Amikor megkaptuk őket, még tudtam, melyik melyik. Akkor rá is írtam mindegyik páncéljára alkoholos filccel. De mint kezdő teknőstartó, nem is sejtettem, hogy a páncéljukról időnként a pikkelyek egy rétegét ledobják. Az első nálunk töltött éjszaka után Dani ledobta pont azt a pikkelyt, amin a neve volt. Ez még nem lett volna gond, mert kizárásos alapon még mindig tudtuk a nevét. Viszont pár nap múlva Dagi is elhagyta az ismertető jelét. Azóta teljes a képzavar. Külön-külön nem is szólítjuk őket, csak egyszerűen: Dagi és Dani!

Újra itt vagyok. Dagi és Dani izgalmas napokon van túl. Pár napja kaptak csirke szívet. Na, akkora volt az örömük, hogy csak na. Jót verekedtek is rajta. Ilyenkor mindig rettegek, hogy leharapják egymás fejét, vagy lábát. Valószínű észre sem venném, ha ez megtörténne. Eleve nem is tudom, milyen színű a vérük. Piros? Lehet.
A másik nagy esemény, ami az elmúlt időben történt velük, hogy ma reggel kitakarítottuk őket. Korábban ezt úgy oldottuk meg, hogy egy vödörbe tettük őket, amíg takarítjuk az akváriumot. Na, ez most már nem működik. Most a zuhanykabinba vannak száműzve addig. Igaz, a zuhanykabint szétkaparják, nem tetszik nekik ott. Gyorsan kitakarítottunk náluk, azt már engedtük is őket "haza". Azóta nyugodtak. Szépen lebegnek. Ilyenkor pár órán át csak azt látni rajtuk, mintha be lennének kábítózva. Semmi értelem az arcukon. Ki vannak nyúlva!

Dagi és Dani ma reggel nagyon nyűgös. Tapossák a vizet ezerrel. Kapargatják az akvárium falát. Rájöttem, hogy tényleg nagyot nőttek, amióta nálunk vannak. Van a vizükben kettő nagy kő, amikre ki tudnak feküdni, ha elegük van a vízből. Sokáig ráfértek mind a ketten. Hát most már nem. Most nagy harc dúl köztük, hogy ki másszon ki a szárazra. Azt hiszem kellene szereznem nekik valami új nagy követ, hogy mindkettő sütkérezhessen. Na, ezen el kell gondolkodnom.

Jaj, szegénykéimet ki kellene takarítani! Jó, a képen éppen rend van a házuk táján, de a valóságban most elrettentő a helyzet. De ma mindenképpen megoldom. Jobban is fogják érezni magukat ebben a hőségben, ha kapnak kis friss vizecskét. Kicsit el vagyok keseredve, mert nincs nagy étvágyuk. Biztos a meleg miatt! Remélem!

Szia Mindenki!
Ezt a blogot sógornőmnek készítem, és persze mindenkinek, akinek van, vagy lesz pirosfülü ékszerteknőse. Az úgy történt, hogy 2-3 éve sógornőm bejelentette, hogy Írországba megy dolgozni. Volt ekkor neki két kb. 10 éves teknőce, Dagi és Dani. Nem tudom, volt-e rá még jelentkező, de mi bevállaltuk, majd vigyázunk rájuk. Ekkor még nem tudtuk mivel jár a teknőstartás. Nem mondanám, hogy hamar beleszoktunk, de igyekeztünk. Ekkor még alig haladta meg az átmérőjük a 10 cm-t. Mára legalább nőttek 5-5 cm-t. Annak ellenére, hoyg iszonyat meló van velük sokszor, és néha az agyunkra mennek, főleg amikor napokig kaparják az akvárium falait, mégis most már a családunk tagjaivá váltak. Ternészetesen karácsonykor ők is kapnak mindig ajándékot. Próbálunk jó gazdik lenni. Sokszor, főleg eleinte, olvasgattam interneten a teknősökről, teknőstartásról, amiket próbálok az életben is alkalmazni, hasznosítani. Most nyár van, nagyon nagy hőség, és szegénykéim szenvednek úgy, mint mi is. Próbálok úgy enyhíteni a szenvedésükön, hoyg néha öntök a vizükbe hideg vizet. Olyankor látszik, hogy kivirulnak. Igyekszem majd sűrűn csatolni róluk fotókat. Nem lesz nehéz, hisz a családi fotózások alkalmával rájuk is mindig jut egy-két kattintás a géppel.
Puszi mindenkinek!