Tegnap végre elérkezettnek láttam azt a percet, perceket, amikor végre meg tudom bosszulni Dagi és Dani napok óta tartó ámokfutását. Korábban már említettem, hogy folyton kapirgálnak az akvárium falát, és iszonyat ricsajt csinálnak, nem válogatva a napszakok között. Ezt szívesen teszik éjjel is, amikor mi meg szívesen aludnánk.
Szóval, az történt, hogy egy szabadulási akciójuk során, az egyik teki visszaesett a vízbe, a hátára. Na mondom, most úgy maradsz! Gondoltam, büntiből hagyom pár percig küszködni a hátán, mielőtt megfordítom. Nézett is rám bután. Szemeivel kérlelt, könyörgött, hogy mentsem meg. Nem úgy van az, mondtam neki. Azt eddig tartott! Megfordult magától. Kidolgozott erre is egy technikát. A piszok! Azóta ezt is megoldja egyedül. Okosabb ez nálam. Majd csatolom a helyzetről a fotót.
Szóval, az történt, hogy egy szabadulási akciójuk során, az egyik teki visszaesett a vízbe, a hátára. Na mondom, most úgy maradsz! Gondoltam, büntiből hagyom pár percig küszködni a hátán, mielőtt megfordítom. Nézett is rám bután. Szemeivel kérlelt, könyörgött, hogy mentsem meg. Nem úgy van az, mondtam neki. Azt eddig tartott! Megfordult magától. Kidolgozott erre is egy technikát. A piszok! Azóta ezt is megoldja egyedül. Okosabb ez nálam. Majd csatolom a helyzetről a fotót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése